Művészettörténet érettségi 2012.

Észrevételeim az idei tesztről:

Az idei teszt teljesen új felépítésű volt, mint az eddigiek, és erre semmilyen előrejelzést nem kaptunk a szakmai hírcsatornákon keresztül. Kronológiai sorrendben következtek egymás után a feladatok, én ezt jó megoldásnak tartom. Viszont eddig nem kapott ekkora hangsúlyt (25 %, illetve 24 %) az őskor-ókor- kora középkor (9. évfolyamos anyag) és a XX. század (12. évfolyamos anyag), ugyanakkor az eddig preferált időszak, romanika-gótika-reneszánsz-barokk csak 33%-kal szerepelt. Nagyon kekeckedős kérdés nem volt a mostani tesztben, de voltak olyan kérdések, amelyek nem egy középszintű érettségi tesztbe valók, én máshová helyezem a hangsúlyokat, mást tartok lényegesnek. Idén a legrosszabb 39 %-os, a legjobb 70%-os volt. Az írásbeli átlaga 59,92, jegyekre alakítva, 3,33, ami szinte teljesen megegyezik az évvégi átlaggal.

A továbbiakban az egyes feladatokra vonatkozó észrevételeimet írom le tételesen:

1. feladat - Nem hiszem, hogy az a fontos az őskori barlangfestményekből, hogy a „Bikák terme” Lascaux-ban van-e vagy Altamirában. Fontosabb lenne a vadászmágia fogalma. A „csavart perspektíva” elnevezéssel egyetlen középiskolai tankönyvben sem találkozni, eddig ezzel csak egyetemi jegyzetben, illetve egyetemi felvételi előkészítő szövegben találkoztam. A tónus definíciójára a javítási útmutatóból nem derül ki mire adható 3 pont.

2. feladat – Ezzel minden rendben.

3. feladat – A római építészeti elem megnevezésénél én elfogadtam az egyszerű kupola megnevezést, a vázszerkezetes jelző nélkül, ugyanis e nélkül nem szerepel a tankönyvekben is. A példáknál a diákoknak elég nehéz különbséget tenni a görög Parthenon és a római Pantheon között. A Zeusz-templom példát elfogadtam anélkül is, hogy odaírta volna, hogy Olympia. Kicsit beugratósnak tartottam, hogy a görög szobrok közé belekeverték a római Marcus Aurelius lovasszobrot, amely ráadásul szintén bronzszobor. Figyelmetlen diákok bele is futottak.

4. feladat – A „c” részben ezt az apszis félkupoláján lévő mozaikot kevésbé szoktuk megtárgyalni, a hangsúlyt inkább az apszis két oldalán egymással szemben elhelyezkedő Justinianus és Theodora mozaikra helyezzük. A javítási útmutató elemzése nem középszintű érettségi szintű.

5. feladat – Ezzel minden rendben.

6. feladat – Az „a” részben elfogadtam a városnevekhez a mai ország megnevezéseket is, nem csak az eredeti térség elnevezéseket. A „c” részben, ha vagy egy kép, vagy egyszerűen csak zárójelben a Vajdahunyad megnevezés sokat segített volna a diákoknak. A vidéki gyerekek zöme ismeri Alpár Ignác épületének a csónakázótó felőli képét, de a belső udvart csak nagyon kevesen.

7. feladat – A „c” résznél a sodronyzománc megnevezés mellett elfogadtam a tűzzománc és a rekeszzománc elnevezéseket is, hiszen ezek speciális technikája a sodronyzománc.

8. feladat – A „b” részben díszítő majolikákat készítő Rubbia család nem hinném, hogy a középszintű érettségiben számon kérhető lenne.

9. feladat – A „c” résznél Benczúrt belekeverni felesleges volt. Neki nem az uralkodóról (Ferenc Józsefről vagy feleségéről Sissyről) készült munkáit tartjuk fontosnak, hanem a történelmi témáit.

10. feladat – A „b” rész javítás útmatatójából nem derül ki, hogy azon kívül, hogy megnevezi a diák, hogy az ókori görög-római kultúra a klasszicizmus inspirálója, mire adható 6 pont. Ha kétszer írja le (az épületnél és a szobornál is), akkor az már 2 pont? Közben a klasszicizmus megnevezésére nem elvárás?

11. feladat – A „c” résznél megdöbbentem, hogy az én kecskeméti diákjaim közül sokan nem találták el, hogy a Cifrapalotát (így egybe kell írni!) nem Lechner tervezte, pedig 9. és 11. osztályban is foglalkozunk a kecskeméti szecessziós művészeti emlékekkel.

12. feladat – A XX. századi építészeti emlékek tárgyalásánál ritkán van lehetőség arra, hogy a belsőtérről is mutassunk, lássunk képeket, ennek ellenére a diákok zöme helyesen párosította össze a képeket. Sajnálom, hogy Breuer Marcell nevét egyetlen diákom tudta megnevezni.

13. feladat – A Die Brücke és a De Stijl vezéralakjának megnevezése nem ugyanaz a kategória, mint a kubizmusé és a fauves-é. A „b” résznél a megadott kép (szobor) alapján kellett a futurizmus jellemzőit összegezni, így nem tudtam elfogadni a futurista festészetre egyébként jellemző (de a szobron nem érvényesülő) egy képmezőben több mozgásfázis ábrázolását.

14. feladat – Talán az egyik legnehezebben leírható a technikák közül a szitanyomat, és erre 4 pont járt! Szinte csak a grafikusok tudták, aki láttak vagy készíttek már valamit ezzel a technikával. Az „e” résznél, ha egy kép is lett volna, akkor többen tudták volna, hogy Gilbert & George a body art-hoz sorolható.

Összefoglalva, újra leírom, amit eddig minden szaktanári jelentésemben leírtam és többször a minisztérium, majd az Oktatási Hivatal számára is megírtam: megengedhetetlennek tartom, hogy egy központi műtárgylista és fogalomlista nélkül kell készülnünk az érettségire és egy felületesen és felszínesen megfogalmazott követelmény leírás szerint, amelybe ha akarom bármi belefér.

Aranylakodalom

A szombatom egy nagyon fontos családi eseménnyel telt. Anyukámék még februárban ünnepelték az 50. házassági évfordulójukat, de mivel neki egy 45 m2-es lakásuk van a Halasi úton, az ünneplést egy kicsit a jobb időkre halasztottuk, egyébként is Apukám május 15-én volt 75 éves. Így két dolgot is ünnepeltünk kb. ötvenen voltunk, de éppen elfértünk a felállított sörpadoknál a kertünkben. A rokonaim nagyon rendesek voltak sokat segítettek, Jancsi az unokanővérem férje halászlét készített, bár Anyukám is rendesen készült, ő pacal főzött és ezen kívül még sültes tálak is voltak. Petra a dekorációval és egy kis vetítéssel készült, bár projektorunk nem volt, de így is megható volt a szüleim számára is. Sok-sok sütivel kedveskedtek a remek háziasszonyok, Petráék egy gyönyörű tortát hoztak, és Apukám barátja, Nyári Jóska bácsi is készült egy saját készítésű tortával.
Sokan szeretik a szüleimet és ezt jó volt látni. A facebookra kitettem az 50 évvel ezelőtti képüket és egy csomóan "lájkolták" rövid időn belül.

Igazán jó érezte magát mindenki, csupán az rontotta el a hangulatot, hogy a Ricsinek, a keresztfiamnak feltörték az autóját. Akik nem kecskemétiek ezen igen meglepődtek, hogy fényes nappal, Kecskemét központjában ilyen megeshet. Mi ezt tudtuk, ezért is ajánlottuk fel a hozzánk kocsival érkezőknek, hogy álljanak be a szomszédba (hála, Lacinak), de Ricsi nem állt be. Szerencsére onnantól kezdve, hogy jelezte az egyik szomszéd az esetet, másfél óra múlva ki volt cserélve a betört jobboldali eső ablak! Köszönet érte a nagyobbik Nyári fiúnak!

A fiatalok egy kis fakultatív program keretében meglátogatták a Kosik gyerekek kiállítását a Ifjúsági Otthonban, ami még éppen ezen a hétvégén volt látogatható.




Anyukám másnap mesélte, hogy  elég sokáig fent volt este, nem tudok az aznapi élmények sokaságától elaludni, és másnap reggel Apukám ágyba vitte neki a kávét, ami eddig nem fordult elő gyakran!

Paulin Ákos természetfotói a lakiteleki Mákvirág Galériában

A hét egy jelentős részét a szombati eseményre való készülődés töltötte be, amikor a szüleim 50. házassági évfordulóját és Apukám 75. születésnapját ünnepeltük. Csütörtökön is inkább érettségi dolgozatokat javítottam ahelyett, hogy elmentem volna Szentgyörgyi Miklós kiállításának megnyitójára a Premier Galériába. És éppen a sok tennivaló miatt nem akartam először elvállalni Kovács Hajni kérését, aki az egyetlen osztályom egyik diákja volt, hogy nyissam meg a férjének Paulin Ákosnak a természetfotóiból nyíló kiállítását. Próbáltam magam helyett valakit keresni, de vagy nem értek rá az adott időpontban, vagy nem szeretnek kiállítást megnyitni. Így miután nem akartam őket cserben hagyni, és Péter is felajánlotta, hogy kivisz Lakitelekre, belementem.

Ez nem egy egyszerű kiállítás megnyitó volt, hanem a 15 éves Mákvirág Galéria monstre ünnepsége, amely valahogy pénteken délután 3 körül kezdődött és azt sem tudom mikor lett vége, mert azt már mi nem vártuk meg, miután én kb. fél 7-kor sorra kerültem, nem sokkal később hazaindultunk
Mellékelem a megnyitó szövegét. Azért arra jó volt ez az alkalom, hogy láthattam Hajnit, a kislányát és az anyukáját is, valamint egy másik osztályomba járt leányzót, Orsit is, akitől el sem tudtam a végén búcsúzni. Rajtuk kívül picit tudtam beszélni Szelesné Kása Icával és láttam néhány régi és mostani bolyaist is.

Paulin Ákos fotóival akkor találkoztam először, mikor egy pár éve Hajni a felesége megkért arra, mint volt osztályfőnökét, hogy szavazzak Ákos fotóira egy internetes szavazáson. Egy ilyen felkérést már csak a gesztus kedvéért is megtesz az ember, de azért persze megnéztem azokat a fotókat. Elmondhatom, hogy ezek ugyan státuszukat tekintve amatőr fotók voltak, de minőségüket tekintve profiközeliek voltak.

Ákos 2000 körül kezdett el fotózni, amikor a család birtokába került egy kezdetleges digitális fényképezőgép. Nagyon tetszett neki, hogy egy gombnyomásra törölhetők a rosszul sikerült képek és több száz expozíció lehetőségből választhat, ellentétben a manuális gépekkel. Ahogy mélyebben beleásta magát a fotózás rejtelmeibe, egyre kevesebb képet kellett törölnie. Vidéki fiúként adott volt, hogy a saját kertjükben gyakoroljon. Kialakul a vonzalma a virágok, az állatok és a tájak iránt, megörökítve azokat a pillanatokat, amelyek az ember alkotta világban nem láthatóak. Szakirodalmat vásárolt a fejlődéshez, és egy fotós ismerősétől kért tanácsokat. Egyenes út vezetett oda, hogy komoly hobbijává váljon a fotózás. Sehova nem indul el fényképezőgép nélkül, szerinte egy egyszerű séta is rejt izgalmakat, ha az ember nyitott szemmel jár. Még egy apró virágnál is hosszú időt tud eltölteni, hogy a lehető legtökéletesebben tudja megörökíteni a természet szépségét. Néhány képével sikeresen vett részt amatőr fotópályázatokon:

-         két egymást követő évben ért el első helyezést egy kertészeti fotópályázaton

-         a Mesél az erdő című fotópályázaton a többszáz résztvevő közül a Vajdahunyad várában kiállításra érdemesnek találták az egyik képét

-         Az évszakok a Holt-Tiszán című pályázaton a legjobb hangulatot tükröző képéért díjazásban részesült.

A fotózásban azt szereti igazán, hogy közel kerülhetek a természet csodálatos világához, távol a nagyvilág zajától, ami ugyanakkor sok esetben csak egy karnyújtásnyira található. A csónakban, a nádas között, az erdő mélyén, a patak partján, a hegy tetején, mindenhol talál valami szépet és mindez teljesen megnyugtatja őt. Belföldön és külföldön számos értéket sikerült már megörökítenie, de a hazai képek a legkedvesebbek számára, mert általuk feltárul előtte a magyarországi állat- és növényvilág. Jelenleg kedvenc témái, amelyek egyben a legnehezebben fotózhatók, a madarak és a repülő rovarok.

A természetfotózás a fotóművészet egyik műfaja.

„A fotózás megszállottjai között különleges helyet foglalnak el a természetfotósok. - így nyilatkozott Czesznak Zsolt fotós erről.- Általában is elmondható, hogy nagy türelemre van szükség egy jó felvétel elkészítéséhez, de a természetben történő fotózás, az kissé más. 

Először is kell hozzá egy elhivatottság, végtelen nagy türelem, a természet átlagon felüli szeretete. El kell viselni a hideget, a forróságot egy jó felvétel elkészítéséhez. Ha néhány napra megy ki valaki a természetbe, az sátorban fog aludni, ami nem mindig kényelmes. A nyári forróságban, a sátorban szinte elviselhetetlen meleg van még éjszaka is.

De a természetben hallható madárcsicsergések, állathangok, megannyi élőlény viselkedésének megfigyelése a mindennapi élelem megszerzéséért, különleges élményt nyújt annak, aki szeret együtt lenni a természettel, az erdők nyugalmával és a virágos mezők megannyi színével. A természethez való vonzódás, a természet szeretete valószínűleg az őseinktől örökölt vadászösztönre vezethető vissza. Mindenkiben ott lappang, valahol mélyen ez az "ősi vadászösztön", csak egyikünk fegyverrel a kézben, vadásztrófeákat gyűjtve, másikunk fényképezőgéppel, maradandó vizuális értéket alkotva éli ki azt.”

Ars poeticája Rodintől a 19. század végének nagyszerű szobrászától vette, aki zseniálisan fogalmazza meg a lényeget: „A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg….”

Annak idején az 1980-as évek közepén, mikor a szegedi tanárképzőre jártam, Lelkes István tanár úr, aki művészettörténetet tanított, azt mondta, figyeljék meg, hogy korunk népművészete a fotózás lesz. Ez akkor még nem volt így, hiszen elég drága hobbi volt a fotózás, de mára Lelkes tanár úr próféciája beteljesült. Boldog-boldogtalan készít fotókat komolyabb, vagy kevésbé komoly fényképezőgépekkel, vagy éppen a telefonjával, és azt hiszi, ez a fotózás. Egy ilyen fotókiállítást, mint most ez is, azért kell megnéznünk, hogy rájöjjünk, hiába van ott a kezünkben (a fényképezésre alkalmas eszköz), érzékeny szem is kell hozzá, türelem és alázat, amellyel már nem mindannyian rendelkezünk.

Nézzék, csodálják és tanuljanak Ákos természetfotóiból!

Kőrös Sára kiállítása a Kereskedelmi és Iparkamarában

Elég mozgalmas hét után vagyok ismét, így egy kicsit lemaradtam a hétközbeni bejegyzésekkel. Hétfőn a művészettörténet érettségin kívül, amelyről majd külön bejegyzést készítek, nem volt semmi különös, legalább is, amit itt említenék meg. Kedden megtréfált az időjárás, reggel zuhogott, azért nem kerékpárral indultam neki a napnak, ám napközben ezer ágra sütött a nap, én meg cipelhettem gyalog és busszal a hatalmasra nőtt cuccomat, amibe alig fértek el az érettségi dolgozatok. Fél négykor kezdődött Kőrös Sára kiállítása a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamarában, de nekem csak akkor fejeződött be a délutáni kandós órám, így késve, kb. 5 perccel 4 előtt érkeztem, de úgy tűnt nem maradtam le semmiről, mert még kb. fél órát beszélt Turai Kamill Sára munkáiról. Sem Sára munkái, sem Kamill szövege nem volt ismeretlen, hiszem szeptemberben csaknem ugyanez az anyag volt kiállítva a Művész Kávézóban, amelyet szintén Kamill nyitott meg. Volt azért új munkája is Sárának, már készült a Múzeumok Éjszakájára, ahol ő is árusítani fogja a kecskeméti témájú tűzzománcait, csak úgy mint, mi a kecskeméti rézkarcainkat, akvarelljeinket, képeslapjainkat.

Mivel a fényképezőgépem éppen lemerült, a Sára fia, Andor készítette fotókból mellékelek.

Péntek

Mostanában gyakran ütköznek a programok, döntenem kell, hogy melyikre megyek, de olyan is van, hogy nincs döntési lehetőségem. Most is így volt, a csányis vizsgáztatás miatt, amely egész napos elfoglaltságot jelentett (reggel 3/4 8-tól délután 3/4 5-ig), meg kellett szerveznem, hogy a kandós helyettesítés és nem tudtam részt venni a hagyományos ÉZI-s aszfaltrajzversenyen. A Kandós osztályaimmal éppen témazárót írtunk volna, erre kellett vállalkozó kollégát találnom, de csak az egyikre találtam, a másik dolgozatot egy óracserével tudom megoldani, majd kedden.
1999-től zsűrizgetem Patkós Laci felkérésére az aszfaltrajzverseny munkáit, azóta talán ez a második alkalom, hogy le kellett mondanom. Este egy kis baráti vacsorát is rendez Laci, erre azért hívott, de amikor reggel torokfájásra ébredtem, kérdéses volt, hogy lesz-e kedvem elmenni. Aztán úgy döntöttem, hogy egy kis lazítás rám fér a fárasztó nap után.
A tavalyi vizsga és ez év közbeni teljesítmények után nem sok jót vártam a vizsgától, ráadásul tavaly elvonulva az egyik sarokba még rosszabbul éreztem magam. Igazán szerettem volna időnként én is látni a rajz és népművészet portfóliókat, de nekem más volt a dolgom. Most annyiban volt kellemesebb a vizsgáztatás, hogy Sebők Kata (ő a másik évfolyamot tanítja) ott ült velem, ő is kérdezett, általában azonos véleményen voltunk és így nem éreztem olyan kitaszítottnak magam. Volt néhány igazán kellemes felelet, de olyankor mindketten kiakadtunk, amikor egy művészettörténet vizsgán egyetlen konkrét példa, művésznév sem hangzik el, arra hivatkozva, hogy "nem jó a névmemóriám". A másik dolog, amit nem értünk ebben a modul rendszerű vizsgában, a szakképzésre vonatkozó alkalmazási lehetőség nevezetű item. Ezekre nagyon felületes válaszokat kaptunk, pedig sokszor 20-30 pont is jár érte. Talán sokkal szerencsésebb lenne, ha tényleg kellene valami tervet készíteni ott helyben, csak ez megint idő kérdése is.

May-Britt Nyberg Chromy kiállítása a Dán Kulturális Intézetben

Sajnos nem értem oda a megnyitónak csak a végére csütörtökön a Dán Kulturális Intézetbe, ahol IT’S NOT ONLY BLUE címmel nyílt May-Britt Nyberg Chromy kiállítása. Mikor megérkeztem, már éppen a zene kezdődött (Leskowky Hangszergyűjtemény).

Nem tudok sokat a kiállító művésznőről, de azt tudom, hogy 2 évvel fiatalabb nálam, 3 gyermeke van, a férje nyitotta meg a kiállítást, és valami nagyon nehezen emészthető szöveget mondott. Itt most festményeket, illetve olyan vegyes technikával készült munkákat állított ki, amelyekben a linóleum nyomatot, a festést és ragasztást keverte. Ezek a vegyes technikás munkái jobban is tetszettek, a többi elég dekoratív jellegű, lakberendezési lapokban és boltokban látni hasonlókat.

Testkontroll - Ulrich Gábor kiállítása a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Galériájában

Tehát mint írtam, a megnyitóra nem tudtam elmenni, de másnap délután még a Csiperó közgyűlés előtt benéztem a Kortárs Művészeti Műhelyek Galériájába (mikorra fogom ezt a nevet megszokni?), hogy megnézzem Ulrich Gábor kiállítását. Pintér Lajos költő fogadott, ő volt a soros "teremőr". Szerencsére így elmesélte ami a megnyitón történt, illetve hogy Gábor mit mesélt arról, hogyan készültek ezek a grafikák.
Ulrich Gábor Balázs Béla-díjas animációsfilm rendező, így a grafikái figurái is mindig mozgásban vannak, az alakjai pedig hasonlóan a filmjeiben szereplőkhöz elég groteszkek, témái nyomasztóak. Podmaniczky Szilárd nyitotta meg a tárlatot, szövege olvasható a kiállítóteremben és a Forrás májusi számában is, amelyben Gábor grafikái is szerepelnek. Gábor a kiállított grafikákat tablettel rajzolta és printerrel nyomtatta ki, és annak ellenére, hogy fekete-fehérek nagyon vibráló, érdekes felületekkel teliek.
Lajos ajánlotta, hogy hozzam el a diákjaimat is, sőt ha előre egyeztetünk, akkor Gáborral is találkozhatnának. Ez nagyon kecsegtető lehetőség, érdekelne, hogy Gábor hogyan nyilatkozna meg a munkáiról, illetve a diákok mit kérdeznének tőle.